Profánka professzor

Az aranyszabály a másik emberhez való viszonyulásunkat szabályozza, és bár az elv központjában ott van a másikra való hivatkozás, mégsem sorolhatjuk a reciprocitás megszokott fogalma alá. 

Gyakran hivatkoznak az aranyszabályra úgy, hogy voltaképp ez áll a keresztény erkölcs központjában, belőle, mint a legalapvetőbb erkölcsi elvből, levezethető minden más parancsolat. Bár az elv kétségkívül fontos, messze nem ez adja a keresztény erkölcs egyediségét. Egyrészt azért nem, mert sok más valláserkölcsben is megtalálhatjuk ezt a szabályt, így nem mondhatjuk, hogy csak a kereszténységhez lenne köthető. Másrészt van egy szabálya a Hegyi beszédnek, amit sokkal fontosabbnak tarthatunk az aranyszabálynál, ráadásul a kereszténységhez köthető, új és egyedi minőségként értékelhetünk. Az aranyszabálynak annyira erős karaktere van, hogy "rá hivatkozva" sorban fogalmaztak meg további "fémszabályokat", amelyek ilyen-olyan viselkedési maximákat foglaltak magukba  (CSD 96).

Segítheti az értelmezést, ha észrevesszük, mi a közös és mi az eltérő a fenti szabályokban. Mindegyik a cselekvő fél számára ír elő valamit úgy, hogy közben hivatkozik a kapcsolat másik résztvevőjére. Az arany- és ezüstszabály között csak annyi a különbség, hogy pozitív vagy negatív cselekvést, azaz valaminek a megtételét vagy valamitől való tartózkodást ír-e elő. Abban viszont megegyeznek, hogy az előírt cselekvés tartalmát vagy inkább irányultságát úgy határozzák meg, hogy a másikhoz való viszonyára a saját magához való viszonyulás minőségét írják elő. Tedd meg azt másoknak, amit magadnak is megtennél, ne tedd meg másoknak azt, amit magadnak sem tennél meg. Mindkét szabály ellenében lépett fel G.B. Shaw, amikor szellemes, bár a szabály lényegét elferdítő érve szerint azért nem szabad követnünk az aranyszabályt, mert így könnyen másokra erőltethetjük a saját ízlésünket.

Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ne tegyétek ti is velük. Lehet, hogy az ő ízlésük más. 

G.B. Shaw észrevétele annyiban jogos, hogy ha szószerint vesszük a két szabály tartalmát, akkor valóban elképzelhető olyan eset, amikor a másiknak való kedvezés szándéka azért nem ér célt, mert a feleknek eltérőek a preferenciáik. La Fontaine meséjére utalva, a történetet kicsit átértelmezve mondhatjuk, hogy a róka a lapostányérból szeret enni, a gólya palackból, és valamelyikük felkínálja a másiknak azt, amit ő szeretne kapni, akkor az nem örülne neki. Ennyiben igaza van Shaw-nak. Ennek ellenére azt mondom, igazából félreértelmezi az aranyszabályt, mert nem veszi figyelembe az elv "igazi szándékát". Az aranyszabály ugyanis a társas preferenciát, a másikra irányuló beállítódást szabályozza, és voltaképp az alturista beállítódás mentén történő cselekvést követeli meg, illetve az egoista cselekvést akarja tiltani (CSE 240). Ha az egoista és altruista irányultságot két dimenzióban ábrázoljuk, akkor négyféle "másikhoz való viszonyt" kapunk, ahogy a következő ábra mutatja.

Ha kooperálunk, akkor saját szempontjaink mellett részben figyelembe vesszük a másik érdekét, akaratát is, ami mindkettünk számára nyereséget hozhat, az önfeláldozásunk esetén viszont a másik javát csak saját veszteségünk árán szolgálhatjuk. A két beállítódásban közös az, hogy mindkettőben tetten érhető az altruizmus valamilyen fokozata. Hasonlókat mondhatunk az egoista beállítódásról, amikor a másik szempontjait már nem vesszük figyelembe, de ezt is kétféleképpen tehetjük: vagy saját magunknak kedvezünk azzal, hogy a másik érdekeivel, akaratával ellentétesen cselekszünk, vagy a másik mellett még saját magunknak is kárt okozunk. Előbbi a versengés, utóbbi a destrukció esete. Ha a végletekig absztraháljuk a dolgokat, akkor mondhatjuk, hogy a cselekvéseink során vagy altruista vagy egoista beállítódás jellemez minket. Ezek alapján pedig az aranyszabályt úgy értelmezhetjük, hogy az az altruista beállítódást írja elő. Ebből viszont az is levonható, hogy ez a szabály a társas preferenciáinkkal vagy általánosabban szólva a preferenciáinkkal kapcsolatos, nem pedig direkt módon a cselekvéseinkkel. Az eddigiek alapján azt mondhatjuk, hogy az aranyszabály igazi tartalmát - furcsa módon - rézszabály ragadja meg a legpontosabban, mert ez már pontosan azt fejezi ki, hogy a másik preferenciája szerint kell cselekedni. G.B. Shaw ellenvetése ebben az esetben már nem állna meg. A fémszabályaink közül csak a bronzszabály lóg ki a többiek közül, mert ez az útmutatás két cselekvést kapcsol össze egymással, és nem egy preferenciát és egy cselekvést. Ennek a bronzszabálynak egyébként megfeleltethetjük a tot-for-tat szabályt, a szemet szemért elvet, amiről még sok szó esik a későbbiekben. Ahhoz azonban játékelméletre is szükségünk lesz majd. És ha már a játékelméletet említettem, akkor érdemes azt is jeleznem, hogy az aranyszabályt (és társait) azokkal az elméletekkel lehet összekapcsolni, amelyek az erős reciprocitás, a méltányosság kérdéseivel foglalkoznak. 

Említettem, hogy a kereszténység mellett az összes fontos világvallás valamilyen formában előírta híveinek az aranyszabály követését. Nem hozok itt példát, az érdeklődők az angol nyelvű Wikipedián sok idézetet találhatnak erről.