Sok évvel ezelőtt sokat kerestem, de végül nem találtam, hogy a keresztény erkölcs szerintem legfontosabb tézise, a "Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel" mondat hol szerepel a Bibliában. Kértem segítséget másoktól, de az is csak azt erősítette meg, hogy ez a magyar közmondás nem a Bibliából származik. Nekem ugyan meglepő lenne mindez, ha valóban így lenne, de most nem ez az érdekes. Cselekvéselméleti nézőpontból tekintve az az igazán fontos kérdés, hogy mi is kell a szabály lényegének tartanunk. Na, ez az a kérdés, amire most még nem tudom a választ, de e blog talán legfontosabb feladatának tartom azt, hogy megtaláljam a megoldást. Ehhez persze sok minden másról kell majd írnom, mert nyilván más szabályokkal szembeállítva, azokhoz viszonyítva lehet majd - talán - megtalálni kő-kenyér szabály lényegi tartalmát. Lám, lám, már az is nehezíti a beszédet erről, hogy nem tudjuk jól megnevezni magát a dolgot. Már a poszt címében is "lusta" voltam kiírni a teljes szabályt, és a folyószövegben még nehézkesebb hivatkozni rá. Kényelmetlen mondatban foglalni a "Ha megdobnak kőve, dobd vissza kenyérrel" szabályt, nyilván csak a figyelemfelkeltés miatt használtam a kő-kenyér szabály terminusát, én magam sem tartanám szerencsésnek így nevezni a továbbiakban. De akkor hogyan utaljunk rá? Vannak, akik az aranyszabály egyik megnyilvánulásaként értelmezik, Bibó az aktív szeretet parancsának nevezte. Szerintem mindkét megnevezési kísérlet téves. Nem tudok jó hivatkozásról, nem tudok jó nevet ajánlani, talán majd később kerül az asztalra valami elfogadható.
Lehetséges fogásokat keresgetve idézek egy levélből, ami a mondás előzményeit gyűjtötte össze. Közvetítőn keresztül kaptam a szöveget, a szerzőt személyesen nem ismerem, nem tartom itt fontosnak felfedni a kilétét.
- - - - - - -
"Már Jókai is ismerhette, hisz ezt írja: "Az én kenyerem mindig meggyőzi az ő kövét" (Jóval viszonozom a rosszat)
Jézusi mondásként szokták idézni: "Aki téged kővel dob, dobd vissza kenyérrel" vagy "Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel" (Jóval viszonozd a rosszat).
Tartalmilag a Bibliában találunk hasonlókat, mint pl. 1Thesszalonika 5:15-ben "Vigyázzatok, hogy senki ne fizessen rosszért rosszal, hanem törekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és mindenki iránt." vagy a Római levél 12:17-ben "Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben, Ne álljatok bosszút magatokért..." vagy az 1Péter 3:9-ben "Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást..." És mindebben Jézus a példa: 1Péter 2: 23-ban "Mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél.
És még bizonyára van egyéb bibliai szöveg ebben az értelemben, amelynek alapján megfogalmazódott a magyar közmondás."
- - - - - - -
Az idézetben megidézetett erkölcsi útmutatások közül van, ami valóban ide tartozik, van, ami nem. Az nyilvánvaló, hogy a mondás a jó és rossz cselekvés közti kapcsolatot akarja szabályozni, de hát, sok más útmutatás is ugyanezt akarja, tehát további vonásokat kéne még elkülönítenünk itt a többi erkölcsi parancshoz képest. Mondtam: megoldásom még nincs, de pár dolgot azért rögzíthetünk. Előszöris: cselekvési szabályról vagy - ahogy később majd beemelem a játékelméleti fogalmakat, onnantól kezdve mondhatom azt is, hogy - cselekvési stratégiáról van szó. Aztán: két ember cselekvését kapcsoljuk össze, mégpedig a két cselekvő aszinkron vagyis időben egymást követő cselekvését. Ebből következően: reciprocitásról, még pontosabban direkt reciprocitásról van szó, nem másról. Végül: nem feltétel nélküli szabályról, hanem feltételes szabályról van szó, vagyis a mondás szerint cselekvő személy a másik cselekvésére reagál. Ez nem annyira nyilvánvaló, de én nagyon fontosnak érzem.
Reciprocitás, feltételesség, játékelmélet stb. - olyan fogalmakra hivatkoztam itt, amelyeket röviden be kell mutatnom, hogy továbbléphessünk e posztban feltett kérdés megválaszolásában.
